Budai László tangó világbajnokkal, nemzetközi hírű tánctanárral beszélgettünk karrierjéről, pedagógiai szemléletéről és arról, mit ér a tangótáncos, ha nem született argentin. A Nemzeti Táncszínházban június 12-én a Tangó pillanatok előadással, augusztusban pedig a Karmelita Udvarban Tangó Táncszínházzal és milongával várják az érdeklődőket.

- Honnan indult a táncos karriered? A tánc vagy a tangó volt a kiindulópont?

- Atléta voltam, gátfutó. A szakközépiskolában kiöregedtem az atletizálásból és akkor találtam rá a táncra. Motivált a siker, laza, hajlékony és erős is voltam, mindent meg tudtam csinálni, amit kértek tőlem, az órákon hamar az első sorban táncolhattam. Jazztáncot tanultam, majd elkezdtem versenytáncolni, standard latintánccal és színpadi tánccal valamint divattánccal foglalkoztam, olyanokkal, mint a disco, a lambada, a salsa és a swing. Beiratkoztam egy moderntáncpedagógus-képző iskolába, és ez teljesen megváltoztatta a gondolkodásomat a táncról. Villamosmérnöki kart végeztem, az egyetem, majd a munka mellett, amit nagyon szerettem, teljesen a hobbimnak, a táncnak éltem. Szerencsém volt, a legjobb tanároktól tanultam. Épp akkor nyíltak meg a határok, hazajöttek, akik a Martha Graham- vagy a José Limón-iskolában tanultak: Lőrincz Katalin, Berger Gyula, vagy olyan tanárok, akik itthon már akkor az amatőr táncosok mesterei voltak, mint a Jeszenszky Endre, Bakó Gábor, Földi Béla. Elvégeztem egy koreográfusképzőt, ahol a színházi szakma képviselőivel ismerkedtem meg, mint például Gombár Judit, Fuchs Lívia. Tanítottam is fiatalokat modern táncra és divattáncokra. Mindig is szerettem csoportba tartozni, emberekkel ismerkedni, nem egyedül lenni, ez is motivált.

- Versenyeztél és tanítottál párhuzamosan. �

- Így lettem 1996-ban mambó világbajnok, 97-ben Hot Blues világkupagyőztes, és 1998-ban show-tánc világbajnok és argentin tangó világkupagyőztes, és sorban jöttek azok az eredmények, amik azt mondták, hogy lehet, hogy ezzel kell foglalkoznom. Ugyanakkor villamosmérnökként is dolgoztam.

- Versenytáncos villamosmérnök voltál.

- Ez valamiféle korszellem volt akkoriban, velem együtt sok vegyész, gépész, villamosmérnök kezdett táncolni, az egyetemi élet hozta ezt.

- Hogyan vált a tangó a legfontosabbá számodra valamennyi tánc közül?

- 1998-ban, amikor megnyertem a világkupát, már nyolc éve tangóztam. Egy bábolnai fellépésem után jelentkezett egy szponzor, aki kifizette az útiköltségemet Buenos Airesbe. Ekkor változott meg az életem. Az a tánckultúra, ami Argentínában fogadott, ismeretlen volt számomra, mint később kiderült a tangó nem csak argentin, hanem uruguayi is, és a világ minden részén hódító szubkultúra. Az Uruguay-t és Argentínát elválasztó La Plata folyó két partja hajdan egy területnek számított, mind a két helyen ugyanakkor alakult ki a tangó táncforma, csak a marketingje jobb volt Buenos Airesnek, amely már a 20-as években világvárosnak számított. Az utazásom során megtapasztaltam, hogy a tangó nem egyszerű divattánc, ugyanis ami száz éve élő kultúra, az nem divat. A tangó lényege a nők és férfiak viszonya a táncban, az egymásra hangolódás, és legfőképpen sétaölelésben, valamint az, hogy a tangó legalább annyira az idősek, mint a fiatalok tánca is. Meghatározó pillanat volt az is, hogy Eszenyi Enikővel megismerkedtem. Enikőben az első közös tánc után megszületett az ötlet, hogy együtt dolgozzunk a Combok csókja című darabján, ami az ismertséget biztosította végül, és amelyet rengeteget játszottunk sikerrel. Ez az előadás egyedülálló módon megteremtette a tangó táncszínházat, a környező országokban sehol sem tudott kialakulni hasonló kezdeményezés nem argentinokkal. Párhuzamosan Enikő darabjával, mi amatőr tangótáncosok is alakítottunk egy színházi csoportot, és a Nemzeti Táncszínházban kaptunk lehetőségeket Török Jolán által, hogy bemutassuk darabjainkat. A színházakban több ezren megismerték a tangót Magyarországon, az persze más dolog, hogy nem tudták fölvállalni, gyakorolni ezt a kultúrát a mindennapi életükben. Küldetésnek gondoltam és gondolom, hogy megteremtsem a közeget a táncórák, milongák, táncszínházi bemutatók segítségével. A múltam miatt jó kapcsolatom van más kultúra táncosaival és nagyon jó érzés, hogy a Magyar Táncszövetség tagja lehetek. Nagyon kevesen mondhatják el amatőrök magukról, hogy a Pécsi, a Győri, a Szegedi Balett tagjai mellett a profik közt lehetnek.

- Amatőr vagy?�

- Azért is hagytam abba a modern táncot, mert 21 évesen kezdtem el, ami nagyon késő, szerencsére felismertem, hogy sosem leszek profi modern táncos. Profi tangótáncos? Az biztos, hogy ez az életem, ez egy küldetés, talán nevezhetném magam profinak, csak nem argentinnak születtem.

- Az autentikusság fontos feltétel?

- Szeretnék mestere lenni a tangónak. Ebből indulok ki. Hogy ez kevés vagy épp elegendő, nem tudom. Annak idején én egy misztikumnak gondoltam ezt a táncot, Buenos Airesben rá kellett jönnöm, hogy ez a külvárosi emberek tánca, ami mára természetesen megváltozott. Nem a jól szabott öltönyök, csillogó lakcipők, bódító parfümök világa ez. Az egyszerű emberek, akik már nem tudtak magukkal mit kezdeni, tangóztak Buenos Aires utcáin, terein. Én meg nagyon csalódott voltam először, de mégis, mivel én is hasonló közegből származom megfogott, amit láttam. Rendben, ne misztifikáljuk a tangót, hanem kezdjük el ott a gondolkodást, hogy az európaiaknak miért szükséges ez a tánc. Európában az érintés fogalma kihalt. Nem öleljük meg egymást. Nem tudunk egymásra odafigyelni. Maga a tánc terápiája kezdett el érdekelni. Ezzel a motívummal próbálok tanítani, szerencsére sikerrel, mert a tanítványokban is van belső indíttatás. Az energiák mozgósításának, összpontosításának más területeken is divatja van manapság. A tangónak gyógyító hatása van. Hogy ennek ellenére mégis miért bánhatom, hogy nem argentinnak születtem? Mert nagyon nehéz legbelül megérezni a ritmust, amit a tangó diktál, megtanítani még nehezebb. És valljuk be, az argentinok nagyon fenn hordják az orrukat, nehezen fogadják be még az uruguayiakat is. Az argentinoknál nagyobb az elegancia a tangóban, a hegedű dominál, az uruguayiaknál pedig a dinamika, a candonbe, a ritmus számít, az európaiak pedig gyakran ötvözik a tangót a modern tánccal, a kortárs tánccal. Az a baj, hogy nincs ott a nevem előtt, az hogy Don  - ezt mondták nekem bécsi, és orosz tanítványaim, csak egy argentin tanár tud tömegeket vonzani. Bízom benne, hogy egy idő után megismernek, és egyre jobban működik az a marketingstratégia, hogy az argentinok mellett legyél ott mindenhol, például nagy áttörés volt Bolognába eljutni a Tangó Fesztiválra, most már évente kétszer visszahívnak. Bécsbe havonta többször órát tartok magántanítványoknak.

- A tangó tanításába hogyan építed be a versenyek, a színház és az argentin kultúra terén megszerzett tapasztalataidat?

- Az oktatásnak elsősorban nem a figurális része, a lépések technikája érdekel. Az első órától kreatívvá és improvizatívvá teszem a táncot. - Nem egy kis elemet ragadok ki a lépések közül, és azt tanítom egész órán, hanem a ritmust, az egymásra való odafigyelést. Milyen érzés megállni? Milyen érzés elindulni? Milyen érzés a nő vagy a férfi körül tengelyeket keresni? Energiákat szabadítunk fel és összpontosítunk. Természetesen ezeket én is tanultam valahol, csak nekem az a nagy előnyöm, hogy én több tanártól tanultam. És ezek a tanárok egymástól nem tanulnak, mivel mind argentinok. Keresem állandóan önmagam. Nekem az adja a visszajelzést, ahogy az én tanítványaim táncolnak. De legfőképpen a mostani kedvesem, partnerem Pirity Andrea segít abban, hogy megtaláljam a teljes harmóniát a tangóban és a tanításban.

- Akik kedvet kaptak a tangóhoz, hol táncolhatnak vagy nézhetnek tangó táncszínházi előadásokat a nyáron?

- Június 12-én a Nemzeti Táncszínházban várjuk az érdeklődőket a Cortina zenekar által kísért Tangó pillanatok című előadásunkra. Ők nuevo zenéket játsszanak, így dinamikus lesz a darab. Aztán másnap, június 13-án a Fonó Budai Zeneházban tartjuk a pünkösdi bálunkat. Itt próbálom összehozni a kezdő tanítványokat a már profikkal. Júliusban két táborunk lesz, a szokásos győri és egy új kezdeményezés Rovinjban. Azért választottuk ezt a tengerparti helyszínt, mert itt minden évben rendeznek egy salsafesztivált és megpróbáljuk a salsafesztivál hete után kialakítani a tangófesztivál hetét. Pesten mindig rendeznek szabadtéri milongákat nyáron, általában a Várban, a Műcsarnokban, és ez szintén nagyon kellemes program. Augusztus 4-én és 17-én a Nemzeti Táncszínház Karmelita Udvarában a Tangó Műhely elnevezésű csoportom mutatkozik be, az előadás után milongára várjuk a tangózni vágyókat. Augusztus végén pedig megrendezik a Budapesti Tangó Fesztivált, a Danubiandót, divatos argentin tanárokkal.

Fehér Anna Magda 

http://www.fidelio.hu/tanc/interju/budai_laszlo_az_erintesek_terapiaja