Ryan Enn Hughes fotográfus három dimenzióban, repülés közben, a levegőben fotózta a táncosokat. Az eredmény lenyűgöző lett, olyasféle, amiről Degas is csak álmodott.

A gyönyörű balerinákat megörökítő Degas olyan festményeket is készített, amelyeken különböző szemszögből illetve időbeli egymásutániságban ábrázolt egy mozdulatot. Mai szemmel nézve ez a technika tulajdonképpen a fázisfotózás megelőlegzésének is tekinthető. Ugyanezzel próbálkozott Eadweard Muybridge is, aki aprólékos stop-motion technikával próbálta elcsípni a mozgásban lévő testek dinamikáját. Nem kevésbé fontos François Willème francia fotográfus kísérlete, akinek „fotószobrai" a három dimenziós fotózás előfutárai azzal, hogy tárgyakat és modelleket helyezett egy huszonnégy kamerával körülkerített térbe. Igen időigényes az az eljárás, amivel egy fotóban három képet össze lehet sűríteni, ez pedig megmagyarázza, hogy eleddig miért nem sikerült megvalósítani a „fotó-szobrászat" koncepcióját. Most azonban Ryan Enn Hughes a modern technológia összes lélegzetelállító trükkjének bevetésével kifejlesztette a 360 fokos módszert, amivel pillanatfelvételeket készített két csapat táncosról: a Northbuck Krump hip-hop táncegyüttes tagjairól, illetve a kanadai nemzeti baleHughes ugyanabból a felvetésből indult ki, mint amiből Willème, azzal a különbséggel, hogy ő a táncosokat már negyvennyolc kamerával vette körbe, amelyek felvételei az akció csúcspontját (egy ugrást vagy arabeszket) ábrázoló képben találkoztak. A végeredményt Hughes a fotográfia és a mozgókép keresztútjaként jellemzi, ami hasonló az animált slideshow-hoz: az egyes képek effektekkel vannak felturbózva, majd bele vannak szorítva a táncmozdulat felvételébe. Amit Hughes olyan elbűvölően csinált Degas után, az nem pusztán a mozgás utánzása, arra bármelyik konvencionális videó képes. Megörökítette a mozgás intenzitását és közvetlenségét a lehető legérzékletesebbé téve a mozdulat fizikalitását.

Ami a legimponálóbb a 360 fokos kísérletben, az a táncosok idealizációjának elhagyása. Ellentétben a lágy vonalakat hangsúlyozó, légies tökéletességet sugárzó táncfelvételekkel, itt a mozdulat keménységét is érzékeli a néző. Habár a mozdulatokról készült felvételek itt is meg vannak komponálva, dizájnolva, néhány ezek közül azt a hatást kelti, mintha a mozdulatot végző ember bőre alá tekintenénk. Mindez egy huszonegyedik századi variánsa Degas minden idők leghaladóbb, táncosokról készült festményeinek: három-négy pozíció egy képbe gyűjtésének. Egy élénk lenyomat, nem pedig egy makulátlan felvétel.

360 Degree Project a kulisszák mögött (forrás: blog.photoshelter.com)