A tánc egy életérzés. Nem csupán egy sport, hanem a kikapcsolódás, a mozgás öröme és egyben szenvedély is. Az önkifejezés egyik legbonyolultabb eszközének is mondható.

Benne rejlik a nőknél a nőiesség, férfiaknál a férfiasság.
Amikor meghalljuk azt a szót, hogy tánc, rengeteg gondolat jut eszünkbe. Néhányan a tegnap esti szórakozásara emlékeznek. De mi történik akkor, amikor egy csoportot látunk táncolni és halljuk, hogy népdalokat énekelnek? Így léptem be a Szarkaláb néptáncegyüttes táncoktató csoportjába. Újságokat vittem az egyik kocsmába. Amikor leraktam az újságokat és kijöttem a bejáratnál hallottam, hogy valakik népdalokat énekelnek. Mivel a dal megfogott, benéztem a próbára, ami annyira tetszett, hogy már aznap beiratkoztam a tanfolyamra. Nagyon örültem, hogy folytathatom itt Kolozsváron is a néptáncot, mivel már hat éve táncolok.
A néptánc iránti rajongásom visszanyúlik 2006-ra, amikor elindult a falunk ifjakból összeállított néptánccsoportja. Ott tanultam meg azt, hogy hogyan kell a csoportban és egy pár mellett egy koreográfiára táncolni. Átvettük lépéseket és rengeteg népdalt énekeltünk. Később, amikor már tudtam az alapokat, késztetést éreztem arra, hogy többet is megtudjak a néptáncról. A magyar kultúra iránt mindig is éreztem valamiféle rajongást, ezt szüleim neveltetésének köszönhetem. Mindig az értékek megőrzésére, az idősek tiszteletére, megbecsülésére tanítottak. 2011-ig táncoltam a csoporttal. Tizenkettedikben nem maradt túl sok időm a néptáncra. Amikor Kolozsvárra kerültem egyetemre már nem is gondoltam volna, hogy tagja lehetek egy néptánccsoportnak.
A tánctanfolyam nagyon érdekesnek tűnt. Más típusú táncot tanulok és ez a változás nagyon tetszik, mivel kihívás számomra. A Szarkaláb tagjaival könnyű volt megismerkednem. Mindenki barátságos volt. Ebben a közösségben úgy érzem megtaláltam a helyem. Szeretek a csoportban táncolni. Minden táncoktatás előtt bemelegítünk, majd pár alaplépést és ritmusgyakorlatokat végzünk. Utána párt keresünk és tánclépéseket tanulunk. Nem maradunk mindig ugyanannál a párnál, hogy ismerkedjünk és megszokjuk egymást. Később a fiúk és a lányok külön tanulnak kurjongatásokat és tánclépéseket.
A Szarkalábról:
1995 novemberében megalakult Kolozsvár második magyar néptáncegyüttese, a Szarkaláb. 1999-ben nagy átalakuláson ment át a csapat, a jelenlegi együttes magja, azóta táncol együtt. Jelenleg is zömében egyetemi hallgatók képezik az együttest.
A Szarkaláb legfőbb célkitűzései közé tartozik megtanulni az erdélyi táncokat és eredeti formában színpadra vinni őket. Ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetnek a táncoktatásra. A Szarkaláb Néptáncegyüttes rendszeres résztvevője bel- és külföldi  rendezvényeknek, fesztiváloknak, programoknak, fennállásának közel 11 éve alatt összesen 340 kisebb, nagyobb fellépése volt.
Fontos, hogy ezt az életvitelt megismerjük, hogy tovább adhassuk saját nemzeti kultúránk kincseit. Sok élménnyel gazdagodhatunk a tánccal és egy fárasztó szerdai nap után kitáncolhatjuk magunkból a feszültséget.

Szerző: Cristina

http://www.journality.hu/Neptancra-fel/63/14367/0