A tánc is az egyik legősibb meditációnk. Az ember mindig táncolt a történelem során, minden kultúrában. A tánchoz tartozó legősibb zene pedig az, amikor ütjük a ritmust. Miért áll ez ilyen közel az emberhez? Mert benne rejlik a szívdobogás. Magzati korunkból hozzuk ennek a hangnak az emlékét. A ritmus maga a szívdobbanás.

Ahogy a csecsemőt megnyugtatja az édesanyja egyenletes szívdobogása, úgy nyugtatja meg a felnőttet a zene ritmusa. Az sem véletlen, hogy a fiatalok szinte transzba esnek a monoton diszkóritmusokra. A hastánc (lélek-testtánc)-ban is előjönnek az ősi mozdulatok. De örömöt szabadít fel, feszültséget old a csárdás, a tangó vagy a keringő is.

A mozgás élet, a mozdulatlanság halál – figyelmeztet a jóga. Az éter hangjait muzsikaként megszólaltató ősembernek a ritmikus mozgás hozzátartozott az életéhez. A tánc fenségessé varázsolja az ünnepet, emeli a hangulatot.

A lélek alig várja, hogy egész testében megmozdulhasson – mondja Rakoncza Imre, aki már másfél évtizeddel ezelőtt maga köré állította az embereket, és „spontán táncolt” velük. Nem profi táncosokkal ropta, hanem olyanokkal, akik le akarták tenni mindennapi gondjaikat.

Az ősi örömforrás pár éve elapadni látszott, de napjainkban mintha új életre kelne. Még az új, olykor dallamtalan irányzatok is tömegeket vonzanak a kikapcsolódás, feszültségoldás reményében – hogyne működne így a népzene. A nemzetek dallamkincse, ritmusvilága mindenki zsigereiben ott él, többségük egyetemes, azaz földrajzi hovatartozástól független.

Az indiánok éneke sokszor összecseng egy-egy székely siratóval, vagy a lengyel polkára, a görög buzukira könnyen igazodik a csárdáshoz szokott láb. Ha a táncoló nem azon görcsöl, hogy mit szól tétova lépéseihez a másik, hanem mer mozogni, hamar ráérez a tánc lényegére. Ez a siker pedig hihetetlen élményt ad.

A mosolytalan, mufurc embert nem kedvelik, így magára marad, még mogorvábbá válik, még kevésbé vágynak a társaságára, s a kör bezárul, mélyül a depresszió. A néptánc azonban balzsam a lélekre, az öröm kiteljesedik, a bánat elszáll, a zene áthangol, a tánc pedig átprogramozza az agyat.

– Nem a művészet itt a lényeg. A hétköznapokból vett mozdulatok segítik a mozgáskoordináció fejlődését és önbizalom erősödését. A zene sem meghatározó, lehet népünk zenéje, vagy más népeké, lehet mai sláger vagy középkori dallam – mindegy, csak a minőség számít. A váltakozó ritmus kiemel a monotóniából, az extázis felülemel a fájdalmon, így rálátást ad a problémákra. Ha valamilyen rossz élményt idéz esetleg a katarzis, az az újbóli megéléskor már tompul, többszöri alkalommal pedig teljesen elviselhetővé válik. A lassú tempó fokozatosan gyorsul, néha visszaszelídül, pihentet.

Testünk a Föld, a természet mozgását kell, hogy kövesse. Mozgásunk, lelkünk rezdüléseinek képe, lelkünk tükrözi testünk tevékenységét, a kettő harmóniája a természetesség – tanította Isadora Duncan, a táncterápia megteremtője. A táncoktatást a múlt század elején megreformáló művésznő a természetes mozgásformák újbóli felfedezésében segítette tanítványait Berlintől Moszkváig. Gondolatai nyomán formálódnak az Örömtánc csoportok. A másik mérföldkő a pszichiátriai osztályokon alkalmazott mozgásterápia. Amikor a szétesett, labilis személyiség gyógyítása, a depresszió kezelése során látványos sikereket értek el.

– A mozgás az életnek régebbi megnyilvánulása, mint a beszéd, ezért pszichotikus állapotok idején kevésbé sérül a később megszerzett szóbeli képességnél – adja meg a terápia tudományos magyarázatát Ragoncza Imre táncművész-táncpedagógus 1993-ban szegődött ehhez az irányzathoz. – A táncos improvizáció a rejtett érzéseknek ad teret. A művész vezető elindítja a folyamatot, amit átköt, továbbvisz a csoport. Rossz megoldás nincs, mindengesztus, mimika magáért beszél. Már a nyújtó-lazító bemelegítés is közérzetjavító, ráhangoló, reflexfejlesztő. Később a szép, lírai mozdulatok befelé hatnak, gyönyörködtetnek, a ritmus az egyensúly keresése, a gyerekkori hintázás ringásának örömét idézi. Senki nem vár „teljesítményt” a másiktól, az alap az utánzás: egymás gesztusainak megfigyelése, átvétele, követése. A táncpedagógus tapasztalatból beszél: gerincműtétje után maga is kétségbeesett. De a család, a feladat, a tánc hamar mosolygós, délceg férfivá fiatalította vissza. Óvodástól nyugdíjasig oltja tovább tanítványaiba a zene, a mozgás és az élet szeretetet.

– Kinek ajánlom ezt a módszert? Aki levert, akiben túlteng az energia, akinek igénye támadt az önismeretre, vagy aki pontos jelzésekkel segíti környezetét. Aki nem érti a világot, vagy aki még többet szeretne tudni az életről. Táncoljon mindenki, és boldogabb lesz az élete.

http://www.astronet.hu/test-es-lelek/lelekgyogyaszat/a-tanc-eluzi-a-gondot-101922.html?ref=hk