Nem biztos, hogy gondolunk rá: a tánc biztosíthatja jó közérzetünket, fizikailag és szellemileg is jó formában tarthat. Persze, akinek kevés az ideje, és nem is jár már 20-as, 30-as éveiben, nem foglalkozik vele.

A tánc jótéteményei

Pedig rosszul teszi, hiszen napjainkban megannyi tánciskola kínálja változatos programját, no meg társas összejöveteleken is lehet táncolni. A rendszeres tánc-mozgás jótéteményeit nem árt számba venni.

Andrea, a negyvenes éveiben járó ügyintéző minden este, amikor vacsorát készít, bekapcsolja a rádiót, és könnyűzenét hallgat. A ritmusra mozog, amikor a szószt keveri, vagy a zöldséget vagdossa, és tánclépésben közelít a tűzhely felé. „Így sokkal könnyebben látom el mindennapi, otthoni teendőimet. Két kisgyermek mellett nincs lehetőségem táncos összejövetelekre vagy tánciskolába járni, pedig korábban nagyon szerettem táncolni. Ezért ha otthon, munka közben „élem ki” ezt a vágyamat, újra fiatalnak érzem magam, és nyolcórai ülő munka után jól esik megmozgatni a lábaimat. A kedvem is jobb, mire feltálalom az ételt.” – mondja. Miközben átadja magát a zene ütemének, Andrea rájön, hogy, kevésbé veszi komolyan a dolgokat, szebb színben látja a világot, és felszabadítja testét-lelkét a rá nehezedő stressz, a folytonos teljesítési kényszer súlya alól.

A tánc levezetheti akár minden feszültségünket – erősítik meg a pszichológusok, akik azt gyakran terápiás módszerként is alkalmazzák. Ilyen hatása főként abból ered, hogy mozgásban tartja az egész testet, szabad folyást enged az érzelmeknek. Így azért is táncolunk – teszik hozzá a szakemberek –, hogy elűzzük félelmeinket, hiszen úgy érezzük, védelmet nyújt számunkra. Támogatást ad hozzá természetesen a zene. Minden veszély nélkül kiadhatjuk magunkból érzelmeinket, hiszen az lehet a benyomásunk, hogy a tánc által „védve vagyunk”. Amikor testünk válaszol a dallam hívó szavára, eltűnik addigi félénkség: megkönnyebbülünk, elevennek, erősnek érezhetjük magunkat.

Energiát szabadít fel és nyugtat

„A táncolás nekem fantasztikus energiát ad” – állítja a tanárnő Mária, aki 50 éves korában iratkozott be egy flamenco tanfolyamra. – „Tánc közben rég elfeledett érzéseket fedezek fel ismét magamban, és fokozatosan megtanulom, hogyan mozogjak harmonikusan. A táncóra alatt a pontos és nehéz koreográfiára összpontosítok, teljes mértékben „kikapcsolok”. Soha nem mulasztok a tanfolyamról egyetlen órát sem. Táncolok, hogy örömöt szerezzek magamnak, és érezzem: kirobban belőlem valami, amit már rég ki kellett volna adni magamból. Ily módon megnyugszom tőle.”

Megnyitva az addig passzivitásba zárt test „zsilipjét”, a tánc valóban jelentős energiákat szabadít fel – osztják Mária véleményét a szakemberek. Hatalmas mértékben dinamizálja azokat, akik enerváltak, levertek, és könnyít azokon, akiket nyomaszt a stressz. Ki-ki megtalálja benne, amire szüksége van. A zene hangjai olyan mélyre hatolnak, mintha nemcsak a fülünkön keresztül, hanem egész testünkkel érzékelnénk mindent. A hangrezgések áthatolnak a bőrünkön, tánclépéseink megmozgatják izmainkat, és az érzékek egész sorát teljesítik ki bennünk. A tánc intenzív, örömteli, már-már ujjongó élményt ad – attól függően, milyen fogékonyak vagyunk rá. Minden korosztály részesülhet benne, hiszen már a kisgyermek is spontánul összeüti kezecskéjét, és táncol a zene dallamára, olyan természetesen, mint ahogy játszik, vagy utánozza környezetét.

Tánc közben olyan állapotba kerülünk, mintha visszatérnénk a gyökereinkhez – vélik a pszichológusok. A zene lüktetése egész testünket áthatja, egyúttal emlékeztet arra a szívdobogásra, mely az anyaméhben lévő magzat sajátja. A ringó mozgás pedig tudat alatt ahhoz az első élményhez juttat vissza minket, amikor anyánk a karjában ringatott.

Még „ördögűző” is lehet…

Minden társadalomban az anyák először bölcsődalokat énekelnek gyermekeiknek, és ritmikus játékokat találnak ki a számukra. Így a kisbaba megtanulja testét megkülönböztetni az anyjáétól, anélkül, hogy elhagyatottnak érezné magát. Felidézve ezt a kezdeti emlékképet, a tánc lehetővé teszi, hogy elszakadjunk megszokott énünktől, megbékéljünk ösztöneinkkel, és kiéljük elfojtott vágyainkat. A bennünk lakozó számos, rejtett érzés közül a tánc mindig felfedi valamelyiket. Amikor például agresszív vagy erotikus ösztöneink kerülnek felszínre, vannak kultúrák, ahol a táncot „ördögűzésként” emlegetik!
A szakemberek szerint előfordul, hogy a táncolás nem egyszerűen megkönnyebbülést hoz, hanem annál többet: megtisztulást eredményez. Képes más mederbe terelni, irányítani, sőt átváltoztatni az ösztöni indítékokat. Példa erre, hogy a múlt század szinte minden évtizedében a fiatalság lázadásának egyik eszköze volt. Ilyenkor benne rejlett a fegyelmezett összetartás iránti, ifjúi vágy is, amelynek leginkább így tudtak hangot adni. Hiszen a táncmozdulatok szigorú szabályoknak engedelmeskednek, amelyeket csak bizonyos fegyelmezettséggel lehet követni – és ebből más előny is származhat. Felmérések szerint a hip-hopot vagy valamilyen brazil, esetleg afrikai táncot művelő tizenéveseknek például nő az önbizalmuk, és a tanulmányi eredményük is javul. Míg az ún. rappereknek sikerül a kirekesztettség érzéséből fakadó, negatív életérzésüket kreatív, művészi nyelvvé átalakítaniuk, ami barátságot és reményt hordoz.

Pszichés hatás

Noha a modern táncok alkalmával többnyire mindenki elkülönülten mozog, a táncmozdulatok révén mégis igazi párbeszéd bontakozhat ki a párok között a térben. A ritmus és mozgás összeolvadásában kommunikálva a táncosok szoros kapcsolatba kerülnek egymással, és felfedezik, hogy rokon érzések öntik el őket, esetleg mély barátság, szerelem szövődik köztük. A zene ritmusához való kollektív igazodáskor egyszerre „rezdülnek” partnereikkel. Minden táncos egyetlen közösségben forr össze, és áldoz az együtt-mozgás örömének. Egyes pszichológusok szerint a tánccsoportban az testesül meg az egyén számára, ami gyermeknek az anya. Mint az anyai test kicsinyét, őt is körülveszi, védelmezi, kulturálisan táplálja a többi táncos. Ezzel magyarázható, hogy egy táncos összejövetelen – tudat alatt – életünk elfelejtett rétegeihez térünk vissza, és társas kapcsolat létesítésére törekszünk.

A tánc ugyanakkor lehetővé teszi a partnerekkel való azonosulást, de a tőlük való eltérés felismerését is. Hiszen azokban a percekben, amikor a táncos kapcsolatban áll másokkal, kifejezésre juttatja – a többiekkel együtt – egyéniségét. A táncmozdulatok sohasem azonosak, ki-ki a maga stílusa szerint értelmezi őket. Nem meglepő az sem, hogy a tánc hozzájárul a kiegyensúlyozott lelkiállapot eléréséhez. Hiszen tökéletesen harmonikus tevékenységet kínál: ki-ki feltárhatja személyiségjegyeit, mindenkire érvényes szabályok betartása mellett.

Szociális-levezető hatás

Az emberek ősidők óta táncolnak a világ minden táján. A tánc mindig is egy társadalmi csoporthoz való tartozás, a kollektív azonosság kifejeződésének egyik eszköze volt. Kevesen tudjuk, hogy Franciaországban például a XI. századig a templomokban táncoltak. Napjainkban ez a csoportos szociális igény ismét növekedik – vélik a kutatók. Akárcsak az 1970-es évek nagy pop-gyülekezetei, a későbbi techno-ünnepek is a gyengülő társadalmi kötődések erősítésének vágyát bizonyították. Az amerikai jazz és az afrikai, keleti vagy dél-amerikai zene/tánc közelmúltbeli beáramlása az európai kulturális örökségbe szintén arról az igényről tanúskodik, hogy a társadalom a más nemzetek zene- és tánckultúrájának eszközével gyógyítsa önmagát. Mint a primitív művészet, ezek az egyre „kevertebb” zenék/táncok is segítik az erőszak terjedésének megakadályozását, és a tolerancia felé való nyitást, a kisebbségek társadalmi integrációját. A zene és a tánc elengedhetetlenül fontos levezető, terápiás eszköz ez esetben is: segít megmenteni társadalmunkat a ridegségtől, a teljes elidegenedéstől. Hagyjuk hát, hogy hajlamaink és képességeink vezessenek a tánc, mint a társadalmi kapcsolódások megújulásának egyik eszköze felé!

Tánc szólóban…
Lehetővé teszi az ellazulást és az önkifejezést. Egyúttal intenzív közösségi élményt jelent akkor, amikor más táncosoktól körülvéve tudatosul bennünk: egészet alkotva, mindnyájan ugyanarra a ritmusra mozgunk. Néhány példa az ilyen tánc kifejező erejére: a keleti tánc a csípőrengés segítségével a nőiességet hangsúlyozza; a rockból származó táncok, úm. a pop, disco, rap, techno elfojtják a stresszt és az agresszivitást; az afrikai táncok igazi energiarobbanást kínálnak.

… és párban

A páros tánc mindenekelőtt csábításra ösztönöz, azt az örömöt nyújtja, hogy összhangba tudjuk hozni testünket a társunkéval. Salsa, tangó, flamenco. A himbálózó mozgással járó latin táncok ritmusa vagy a flamenco vad szenvedélye felszabadítja a keleti táncokban többnyire elfojtott érzékiséget. További példák: a valcer vagy a rock már „intellektuálisabb”, több szabályon alapuló tánc, és megnyugtató, stressz-levezető hatású sokak számára. A slowfox mérsékelten lassú ütemű társasági tánc. Nagyon ajánlott kezdőknek, mert hamar felfedezhetik benne a zenére mozgás örömét.

Forrás: Galenus/www.patikamagazin.hu